Új élet küszöbén
Csendes duruzsolás volt a nézőtéren,mindaddig,míg szétnyílt a függöny.Aztán pedig mindenki lélegzetvisszafolytva nézte,ahogy az apró kis lábak táncra perdültek.Ezen a tavalyi,karácsony előtti gálaműsoron dőlt el minden.Az én kétévesemet ugyanis beszippantotta az a légkör,a tánc,az ének varázsa és a pici,kopogós cipők,csizmák csillogása.Azóta is folyamatosan mondogatta,és neheztelt,amiért csak az unokatestvérei mentek minden héten próbára."Anya,én néptáncos leszek"-hallottam százszor.
Szentül fogadtam,hogy nem fogom mindenféle különórákra járatni,nem terhelem le,hogy igazi gyerekkora lehessen.Csakhogy alig tudta kivárni,hogy meglegyen hozzá a kora,és járhasson.Néhány alkalommal már elvittük és még nagyobb a lelkesedése.Aminek én is örülök,mert megtanul táncolni,énekelni és olyan légkörben van ami értékekre,tartásra tanít.És egy igazi közösség.Úgyhogy cseppet sem bánnám,ha sokáig vihetném,ha még nagylányként is ropná.
Furcsa érzés.Három éve várakozással a szívemben köszöntött rám az október,és már nagyon kívántam,hogy átölelhessem végre az én pöttöm lánykámat.Most meg törölközőre hímezzük a jelét,pici hátizsákot és tornazsákot választunk.És nagyon sokat beszélgetünk az óvodáról.Jártak nálunk az óvónénik és gyakran megyünk az unokatestvéréért,hogy barátkozzon az óvodával,és kicsit bemehessen a saját,leendő csoportjába.Úgyhogy már egyre jobban várja a születésnapját,hogy elkezdhesse az új,kalandos kis,óvodai életét.
És számomra a legmegdöbbentőbb,de én is várom.Pedig azt hittem fájni fog,beleszakad a szívem.S bár biztosan lesznek hullámvölgyek,de tudom,hogy jó lesz mindkettőnknek.Megértünk rá.
Kell a szabadság.Neki,hogy a velekorúakkal játszhasson,hogy új élményekkel gazdagodjon.Nekem pedig,hogy ne kelljen versenyt futnom az idővel,jusson kevés belőle magamra is s,hogy az együtt töltött délutánok meg a hétvégék tényleg csak az együttlétekről szóljanak.Új élet küszöbén állunk mindketten.De ha napközben el is szakadunk egymástól estére újra begubózunk.Mint a borsó meg a héja.
2013. október 8., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
5 megjegyzés:
Jó lesz nektek, nagyon! Eljön ez a pillanat is.. Jó óvoda kezdést, de előtte szülinapozást!:-)
A címet látva, már azt hittem, valami itt ragadt gólya röpköd felétek... de aztán végigolvasva a bejegyzést rájöttem, hogy ez az időszak tényleg egy mérföldkő minden anya(és gyerek) életében. Az én lányaim mindketten bölcsisek voltak, így egy kicsit korábban éltem át ezt, de az érzés ugyanaz- az első "elválás."
Isten éltesse a nagylányt!(már nem "kicsi lány"!)
Köszönjük Anikó,remélem mindkettő jól sikerül:)
Kedves Pave,azt hiszem minket már messze elkerül a gólya.Sokáig nem akartuk,hogy felénk röpködjön,most meg már-bár eszembe jut milyen jó is lenne,ha újra erre járna-a korom miatt kockázatosabb lenne.
Hát igen,hiába töltöttünk eddig is hetente egy-egy napot külön,ez akkor is teljesen új helyzet.És tényleg annyira nagylányos,ahogy magyarázza nekem az ovit,meg pakolgatja a hátizsákját.Örülök,mégis sír a szívem.Nagyon gyorsan "öregszenek" ezek a gyerekek:))
Köszönöm,átadom a kicsi-nagylánynak:))
Nagyon boldog szülinapot kívánok a kis-nagylánynak, Isten éltesse sokáig! :) Három gyerekes anyukaként elmondhatom, hogy borzasztóan nehéz elengedni őket, de szépen lassan meg kell tennünk, ez így jó nekik is és nekünk is (még ha időnként bele is halunk kicsit). Először az ovi, aztán az iskola, majd a gimi, egyetem és szép lassan ki is repülnek az óvó szülői szárnyak alól. :) Megkezdik a maguk kis életét, és ha kiegyensúlyozottak és boldogok lesznek, akkor a mi szülői szívünk is megnyugszik! :)))
Köszönjük,kedves Hankka:)
Igen,tudom én,hogy ez az élet rendje,és jó is lesz mindkettőnknek.De szeretem megélni a pillanatokat,és néha csendben,magamban kicsit "belehalni".Ugyanakkor meg büszke vagyok rá,ahogy önállósodik,meg ügyesedik.
Megjegyzés küldése