2012. április 3., kedd

Házitészta

Örökség


Szeretem a finom,házi ízeket,és szerencsére szívesen is főzök.Persze nincs ebben semmi meglepő,nálunk mindig volt főtt étel az asztalon.Finom,szeretettel főzött házikoszton nőttem fel.
Az egyik mérföldkő a konyhai ügyeskedésemben az első húslevesem volt.Nálunk a  húsleves elmaradhatatlanul hozzátartozott a vasárnapi ebédekhez.Volt valami misztikus abban,ahogy egész szombat délután pöszörgött a tűzőn.Sokáig nem álltam neki,mindig Anyuval főzettük.Ma már átvettem a stafétát,és majdnem olyan finom húslevest főzök mint ő.
Most pedig újabb mérföldkőhöz érkeztem.Házitésztát készítek.Sokáig halogattam,azt gondoltam be kell szereznem egy tésztagépet,anélkül nem fog menni.Megy...és nem is fogok venni gépet.Anyutól megkaptam a mama régi sodrófáját.Pillanatok alatt kinyújtom vele a tésztát,és még élvezem is,ahogy egyre nagyobbra sodrom.

Házitészta
marhapörkölttel,pirított zöldségekkel



A tésztához személyenként egy tojással számolok,és 15 dkg finomliszttel.Ha szükséges néhány csepp vízzel kemény tésztát gyúrok.Fél órát pihentetem majd vékonyra nyújtom.Felvágom szélesmetéltnek,vagy kockára,amilyet épp szeretnék.Bő,lobogó sós vízben kifőzöm,leöntöm róla a vizet és frissen tálalom.
Néhány próbálkozás után elmondhatom,hogy kitapasztaltam a tészta keménységét,a nyújtás praktikáit,és soha többé nem veszek bolti tésztát. Egyszerű és fényévekkel finomabb a házitészta.
S amit elhibáztam eleinte:a saját,rövid,duci nyújtófámmal pokol volt kinyújtani a tésztát.Viszont a megörökölt vékony,hosszú sodrófa szinte magától nyújtja ki.Eszembe jutott,hogy kiskoromban úgy láttam,hogy a kissé kinyújtott tésztát teljesen feltekerik a fára és új sodorják kifelé.Így mind széltében,mind hosszában nyúlik a tészta.Aztán letekerem,fordítok rajta,és újra feltekerem és nyújtom.Így lesz egyenletesen vékony.
A másik,hogy nem főztem elég hosszan,és kemény lett a kifőtt tészta.A házinak kicsivel több idő kell,mint bolti társainak.
Lehet réteslisztet is használni,a piacunkon tésztát áruló nénike arra esküszik.A mi családunkban mindig finomlisztből készítették,és az van mindig itthon bőven,úgyhogy én annál maradtam. 






Marhapörköltet bográcsban,és hatalmas adagban szoktunk főzni lábszárból.Aztán kis dobozokban lefagyasztom,hogy később elő tudjam venni gulyásnak,rizseshúsnak,főzelék feltéteként,vagy nokedli,tészta mellé.
A pirított zöldségekhez pedig lilahagymát,gombát,répát,cukkínit vagy padlizsánt vágok vékonyra,majd olívaolajon hirtelen megpirítom,némi chilivel és sóval fűszerezve.De ettük már a nyáron eltett lecsóval nyakonöntve is.Isteni!!!

9 megjegyzés:

duende írta...

Szuper csaj vagy! :)
Az olasz mammák is sodrófával nyújtanak. Anyu is, nagyik is azzal dolgoztak. Legközelebb én is előveszem és gyakorlok egy kicsit. Két sodrófám van nekem is, egy hosszi vékony és egy rövid pörgős. A hosszit szoktam én is tésztanyújtásra használni, a rövid foganytyúsat pedig a laposkenyerek (pita, naan, csapti, tortilla) nyújtásához, mert azok kicsitk és könnyebben boldogulok velük a kicsi sodrófával, mert nem verek le mindent a konyhapultomról... :)
Én is tojás-spórolósan készítem a tésztát, nem pazólunk, ahogy nagyanyám mondta volna... Én 20 dkg liszthez számolok egy tojást, a többi víz. Az olasz nagyik is így csinálják, a minden tojáshoz annyi lisztet, amenynit felvesz őrület csak újabban dívik, a sztárszakácsok hülesége. Na jó, húslevesbe cérnának ilyen kell, de egyébként máshoz nem.
Nagyapám kedvenc étele a gyufaszálra vágott túrós csusza volt csirkepörkölttel és csípős lecsóval. :)
Szóval, igen. Összehasonlíthatatlan a bolti és a házi tészta. És most már jelentősen olcsóbb is!

duende írta...

P.s.: és ha nem kaptad volna még meg a húsvéti receptajánlós játékot, ezennel hivatalosan is átadom a stafétát. :) Ha van kedved hozzá és időd is persze csak akkor.

N.D. írta...

Gratula!
Én anyummal készítettem a házi tésztát, (lassan ezt is meg kell tanulnom tőle, bevallom el vagyok kényeztetve) nálunk van egy fajta, amit úgy hívnak: mácsik, a túrós tésztát csak ezzel vagyok hajlandó megenni. Múltkor anyum a krumplis-tésztához apróbbra vágta a kockákat, hát lett belőle ribillió, hogy nem olyan, mint amit a nagymamám szokott. :)))
Ezekhez ragaszkodom, a múltam egy-egy részei, emlékek is egyben.

Tálaló írta...

Duende::)))
Mikor először evett az uram a házi tésztámból azt mondta,hogy minden hibám elnézi eztán:))

Tényleg olcsóbb,pedig most aranyárban van a tojás.

Köszönöm a játékra invitálást,nálad már körülnéztem,és annyi minden megtetszett...
Nem hiszem,hogy lesz időm és energiám összefoglalni a húsvétra ajánlott recepteim,és szerintem főzni is csak a szokásos ételeket fogom.Összesűrűsödtek a dolgaim,igaz én ezt egy cseppet sem bánom.

N.D.,köszönöm:)

Anyu is sokáig maga gyúrta,de mára belefáradt.
Nekem a tésztáról a legkedvesebb emlékem,hogy mikor a mama gyúrta adott nekem is egy kis darabot.Volt kisdeszkám meg nyújtófám és a stokedlin én készítettem metélttésztát.Persze nem maradt belőle semmi,közben elkóstólgattam:))

duende írta...

Tálaló: :)) Most már tudod, mi a titkos fegyver, ha szívet kell lágyítani... :)

Akkor jó pihenést kívánok az ünnepekre, előtte pedig örömteli készülődést! :)

duende írta...

N.D.: Mácsik! :) Ez asszem ehte zalai kifejezés, csak itt hallottam. :)
Én is. Anyi a túrós tésztához a gyufaszálnál kicsit vastagabb, de a szélesmetéltnél keskenyebbeket vágott, és nem nyújtotta nagyon vékonyra. Ez a mácsik?

Tálaló írta...

Hát igen,a férfiak szívéhez az út...:))
Köszönöm,én is szívből kívánok örömteli készülődést!

Én most hallom először,hogy mácsik.Pedig valami hasonlóra vágott tészta nálunk is volt,legalábbis úgy emlékszem.

Gabriella írta...

Nagyon ügyes vagy! Én imádom a házi tésztát, teljesen más az íze, mint a boltié, sokkal lágyabb, finomabb... :) Nálunk még mindig Anyukám gyúrja a házi tésztát... én is gondolkodtam már a saját készítésű gyúrt/házi tésztán, de eddig még nem merészeltem elkezdeni. Olyan nehéznek és fárasztónak tűnik, amikor Anyukám nyújtja/sodorja...

Tálaló írta...

Biztatnálak,hogy állj neki.Mert ha nekem sikerül,neked is fog!
És szerintem nem annyira fárasztó kinyújtani.Sőt...én nagyon élvezem ahogy egyre nagyobb és nagyobb.
S bár cérnametéltnek én sem állok neki,mert azt nagyon vékonyra kellene nyújtani,de kockát,szélesmetéltet már biztosan mindig én fogok készíteni.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
Légyszíves kérjed írásos beleegyezésem amennyiben az oldalon lévő írásokat,képeket használni szeretnéd.