Emlékek,érzések,ízek
Csodás dolog a képzelet.
Már visszatértek napjaink a megszokott kerékvágásba de valahogy mégis a nyaralás bűvöletében élünk.Ha becsukom a szemem még mindig hallom a tenger csendes,nyugtató morajlását.Ha beleszippantok a levegőbe akkor pedig érzem az illatát.
Az udvarunra épp ezen nyaralások hatására ültettem levendulákat,a teraszra pedig murvafürtöt,leandert költöztettem.Hogy mindig emlékeztessenek a gyönyörű,tengerparti nyarakra.
Ízekben is az ott átélteket próbálom visszahozni.Amúgy is jobban esnek a könnyebb,nyári ételek ezeken a forró napokon.Csak egy dolgot nem tudok az udvarunkra varázsolni:a tengert.Erre csak a képzelet képes.
Girice,vagyis kishal sütve
Nekem az egyik kedvenc tengerparti vacsorám.Egy pohár jól behűtött fehérbor kíséretében.Ezt követi a kagyló és a tintahal.Ez utóbbiakat itthon nem vállalnám be,de apró szardellákat bátran készítek,s jóízűen csipegetjük némi mártás kíséretében vacsorára,esetleg kevés kenyérrel ebédre.
Hozzávalók(2 főre):
50 dkg apróhal(Metróban kapható kilós kiszerelésben)
liszt,só
olaj a sütéshez
fél citrom
Kapribogyós-mártás:
2 ek.(házi)majonéz
2 ek.natúr joghurt
10 szem kapribogyó
só,frissen őrölt fehérbors
néhány citromfűlevél
Néhány evőkanálnyi lisztbe kevés sót teszek és a fagyos halacskákra szórom.Kicsit átforgatom,majd forró olajban 4-5 perc alatt megsütöm őket.Általában több részletben,mert így elég egy kisebb edény,kevesebb olajjal.Szűrőkanállal konyhai papírtörlőre szedem.
A mártáshoz a kapribogyót és a citromfű leveleket apróra vágom és a többi hozzávalóval alaposan elkeverem.
Tálaláskor egy-egy negyed citromot is teszek a halacskák mellé,ennek levével meglocsolva fogyasztjuk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Légyszíves kérjed írásos beleegyezésem amennyiben az oldalon lévő írásokat,képeket használni szeretnéd.
2 megjegyzés:
Húú,de jól néz ki! Várólistára került! :)
A második kép pedig a régi emlékeket hozza közelebre, olyan mintha megfogná a kezem, és odavezetne (és megkínálna én pedig elfogadnám :))
Köszönöm kedves Névtelen!
Nagy öröm nekem,ha a képem hangulatot közvetít,emlékeket ébreszt:)Hiszen ez nem csak egy tál étel:)
Én is alig várom,hogy kicsit kinyiljon az idő,és megint süssek.Mert azért a téli zimankó nem illik ehhez az ételhez.
És mikor újr a készül szívesen megkínálnám,és őszintén örülnék ha elfogadná:))
Megjegyzés küldése