Most jó

Most jó

 39 éves lettem.Fura leírni,mert én egyátalán nem érzem.Sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb az életem mint huszonévesen.Megtanultam örülni,elfogadni amit a sors ad s nem akarom megváltani a világot.
A szeretteim mind a közelemben vannak:évek óta egy házban élünk a húgomékkal s anyuval.Mindenkinek megvan a saját otthona,de mégis együtt vagyunk.Sokat tettünk azért,hogy ez így legyen,de megérte.A férjemmel is volt néhány nehezebb időszakunk.S épp ezek miatt tudom értékelni azt a harmóniát ami most körülvesz.Nem szégyellem az aprócska ráncaimat,megküzdöttem értük s emlékeztetnek.Rosszra,jóra egyaránt.Megértem,megérkeztem...
A tavalyi év pedig meghozta a legnagyobb boldogságunkat egy aprócska,tüneményes kislányt.Az ő mosolyával indul minden reggel,így nekem 4 hónapja minden nap ünnep.

A születésnapomból nem szoktunk nagy fehajtást csinálni.Nem várom s nem is szeretem a hatalmas virágcsokrokat.A névnapom májusban van,s arra mezei virágokból  szedett csokroknak örülök a leginkább.Máskor meg inkább cserepes virágot,néhány szál fréziát vagy egy szál minirózsát "kérek".
Anyukámnak van egy gyönyörű orchideája,még évekkel ezelött kapta tőlem.Azóta is szinte szüntelenül virágzik.S ő boldogan számolgatja,hogy hány virág van épp rajta.Nos tegnap reggel egy szál,virágtól roskadozó orchideaággal köszönt be.A dédelgetett virágából vágott nekem egy ágacskát a születésnapomra...