Gyerekkori ízek

Gyerekkori ízek

Körbejár egy játék és akihez a staféta kerül az gyerekkora kedvenc ételeiről vall.Nekem Duende adta tovább,amit szívből köszönök.
Lássuk csak:igazából nem voltam válogatós gyerek,a sóskán kívül szinte mindent megettem.Nekem azt hiszem könnyebb lenne arra válaszolnom,hogy mit nem szerettem.
Ennek ellenére azért nekem is vannak olyan ételek melyekre különösen jó szívvel emlékszem.Anyu mindig előre főzött,mert még dolgozott mikor mi hazaértünk a suliból.Ezért aztán rendszerint  főzelék volt,vagy egy laktató leves és utána egy tésztaféle.És én azóta is rendkívül szeretem a főzelékeket élen a spenóttal.Úgy vagyok velük mint Gombóc Artúr a csokikkal:bármelyik jöhet.Borsó,tök,kelkáposzta,szárazbab,vágottbab,krumpli,sárgaborsó,lencse,
paradicsomos káposzta.Feltétnek pörkölt,fasírt,sült hús,a borsóhoz rántott parízer,a spenóthoz tojás,a tökhöz tojáspörkölt.Nem vicc!Még ma is azzal szeretem igazán.És a leveseket is szerettem/szeretem élen a frankfurtival és a savanyú tojáslevessel.
A nyarakat a Nagymamánknál töltöttük.Egy időben minden reggel mennie kellett az orvoshoz,mert akkoriban ott adták be neki az inzulint.Ha mentünk vele, utána a kisboltban vett nekünk friss,ropogós kiflit,parízert.Míg hazasétáltunk elmajszoltuk,és nagyon jól esett.Délre pedig készültek az éppen aktuális zöldséglevesek,gyümölcsös piték,rétesek,barackos-és szilvásgombóc.Hát persze,hogy azért mert ezeket szerettük leginkább.Uzsonnára a gyümölcs helyett néha kaptunk cukros-tejfölös kenyeret.Na azt is nagyon szerettem akkoriban.
Aminek az íze még emlékezetes a gyerekkoromból:apai nagyszüleim telente vágtak egy-két disznót.Reggelire olyankor mindig vért sütöttek,s ez volt számomra a nap fényponja,de azóta sem volt alkalmam enni.A másik íz a számban a burgonyasziromé.Anyu édesapja korán meghalt,én öt éves voltam.Mégis jól emlékszem,hogy elsétáltunk a kocsmába,ő ivott egy kisfröccsöt,én kaptam egy csomag burgonyaszirmot.Talán nem is a fröccs miatt mentünk...De chipset sosem eszem,azoknak közük sincs a régi burgonyasziromhoz.
Másik íz ami csak az emlékeimben él:az utasellátó roló.Nem tudom igazán,hogy ez volt-e a neve:csokis krém volt töltve egy ostyarolóba,amit aztán csokoládéval vontak be.Vasutállomásokon árulták,s én mindig kértem,ha utaztunk.Egyébként nem voltam nagy édességfaló.Vagyis volt még valami:a túró rudi.A nyolcvanas években nálunk vidéken nem lehetett kapni.Apu viszont néha ment Budapestre,olyankor hozott nekünk,akkoriban nagyon szerettük.Most évente talán ha kétszer eszek.
Nagyobb gyerek voltam már,mikor sokszor mentünk az Anyu nagynénjéhez.Margit néni egy hajlott hátú pici asszony,ugyanakkor egy örök gyerek volt.Ő tudott olyan tepertős pogácsát,dödöllét és nudlit készíteni,melyeknek ízét még máig érzem a számban.S miután tudta,hogy nekünk mennyire ízlenek mindezek gyakran várt bennünket efféle finomságokkal.
És még három,számomra emlékezetes,gyerekkori íz a Nagymamám rántottája,házi tésztája(különösen nyersen) és Anyu pirított kenyere.Mama tett egy pici tejet a tojásokba,úgy sütötte meg.Már próbáltam én is,de olyan finom,rezgősre nekem sosem sikerült.Aztán a tésztát mindig ő készítette,mint akkoriban szinte mindenki.Imádtam a bütykös,dolgos kezével metéltre szelt tésztájából csipegetni míg száradt.Nekem azok a vékonyabb-vastagabb szálak úgy nyersen elképesztően ízlettek.Anyu pedig rácsos pirítóst sütött,olyat amit tán sosem eszünk már.Akkoriban ugyanis hordozható cserépkályhánk volt.Ennek a tetején volt egy rács amit lehajtott és azon sütötte telente a pirítóst.Szerintem fényévekkel finomabb volt,mint amit kenyérpirítóban lehet sütni.
Szóval nagyjából ennyi.Vagyis van még sok-sok étel,íz ami végigkísér egész életemben,de talán ezek a legemlékezetesebbek.
Én nagyon hálás vagyok ezért a játékért.Igazi időutazás volt,míg átgondoltam a gyerekkori kedvenc ételeimet.Hihetetlen jót tett a lelkemnek.És esténként azon is sokat gondolkodtam,hogy mennyire meghatároznak egy életet,az emlékeket az,hogy milyen szeretettel gondoskodnak róla.Hogy milyen ételeken nő fel,és ezt itt nem elsősorban egészségi megközelítésből gondolom.Aztán az ember formálódik az őt ért hatásokra.Én például sokkal kísérletezőbb és rendhagyóbb konyhát vezetek mint amit otthonról hoztam magammal.És a férjemnek köszönhetően rengeteg ételt készítek az ő "családi  szakácskönyvükből" is.De az amit otthonról kaptam az végigkísér egész életemben.Az a  szeretet,gondoskodás ami minden elém tett ételben benne volt.
Ha majd húsz év múlva a kislányom is eképp érez akkor nagyon boldog leszek.Mert a férjem már most is érzi,hogy szívem teljes szeretetével teszek eléjük minden tányer ételt.

A stafétát Citromhabnak szeretném átnyújtani.Őszintén remélem,ugyanekkora élmény lesz neki is ez a kis gasztronómiai időutazás.
És nagy kiváncsisággal várom,vajon gyerekként milyen viszonyban volt a süteményekkel,melyeknek ma káprázatos készítője.