Pile,pecenje 6 km
Sok éven át Bosznián keresztül vezetett az utunk a dalmát tengerpartra.Szegedről indulva kevesebb mint 600 km.Csakhogy mindez 12 órás utazást jelentett.Első alkalommal még jól haladtunk.Aztán évről-évre egyre nagyobb volt a forgalom és egyre rosszabbak az utak. Mégis eltántoríthatatlan volt a férjem.S ennek egyetlen fő oka volt:a hegyekben egymást érő éttermek,ahol pörgetve sütötték a birkát.Természetesen mindegyiknél lelassított,hogy alaposan megnézze milyen stádiumban vannak az útról is jól látható finom falatok.
Első éven néztük,hogy milyen messze van a következő sütögető.Csakhogy valami nem stimmelt.A kiírt 4 km,meg 6 km sehogy se jött ki.Aztán megszálltunk egy motelben,ahol a tulajdonos mondta,hogy amit mi néztünk azok az árak.Konvertibilis marek,vagyis km.Ez a fizetőeszközük rövidítése.
Aztán sok éven keresztül a levezető úton mindig megszálltunk.Ugyanezen motelben.A tulajdonos a hegyi patakból frissen fogott halból süttetett nekünk vacsorát,és helyi borral kínált.Természetesen(?)a vendégei voltunk,vagyis ezekért nem kellett fizetnünk.
Egy pici emberkével már nem vállaljuk be ezeket a maratoni utazásokat.Viszont nagyon hiányzik a gyönyörű táj.A hatalmas boszniai hegyek között valószínűtlen zöld színében pompázó Neretva folyó látványa.És az a festői kép,ahogy beleér a tengerbe.És hiányzik az ottani emberek elképesztő kedvessége,barátságos,szívből jövő önzetlen segítőkészsége.És a frissen sült birka íze.
Lassan sült báránylapocka
Boszniában a helyiek mindig csontos pecsenyét kérnek.Mert azok a legfinomabb falatok.
Vettem egy szép nagy báránylapockát,melyet kettévágtam,hogy beleférjen a legnagyobb tepsibe.Sóztam,meglocsoltam nagyon kevés olívaolajjal,raktam köré néhány gerezd fokhagymát,és két rozmaringágat.Jól befedtem alufóliával,majd betoltam a 150°c-os sütőbe.3 órára magára hagytam.A végére a hús szinte leomlott a csontról.Ekkor körberaktam nagyobbakra vágott burgonyával,megsóztam,és még húsz percre visszatoltam a sütőbe.Ekkor levettem róla a fóliát és nagy hőfokra állítottam a sütőt,hogy színt kapjon a hús.A sütőből kivéve leöntöttem alóla a levet,megszórtam egy evőkanálnyi liszttel,beleraktam egy marok mentalevelet és összeforraltam.Átszűrtem és ezzel a pecsenyelével locsoltuk meg a húst fogyasztás előtt.
2012. február 22., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Légyszíves kérjed írásos beleegyezésem amennyiben az oldalon lévő írásokat,képeket használni szeretnéd.
7 megjegyzés:
Nagyon finom lehetett.
Hú, nagyon finom lehet:) Múltkor ilyen módszerrel sütöttem sertéshúst, az is fantasztikusan omlós lett.
Tényleg isteni volt:))
Én is gondoltam rá,hogy így fogok legközelebb sertést sütni.Mert a hosszú sütési idő valóban nagyon omlóssá,szaftossá teszi.
Hu! Ez azt jól néz ki!!! Nagyon fincsi lehet... :)
Gabriella:úgy,úgy:))
Sosem ettem még bárányt. Erre felénk egyáltalán nem lehet kani. De a sertéssülteket mindig így sütöm, lassan.
Mi is inkább csak birkához szoktunk jutni,de annak az íze nekem kicsit sok.Ez a bárány viszont elképesztően finom volt.
A Sparban az orrom előtt tették a pultba,csak azért tűnt fel.Olyan jó lenne ha húsvétra is kapnék:))
Én is így fogok legközelebb sertést sütni.Miért is nem jutott eddig eszembe,nem is értem.
Megjegyzés küldése