Idő

Idő

Szombaton délután a ház lelkes ura jártában-keltében állítgatta az órákat.Ami épp a keze ügyébe akadt.Én pedig teljesen belekeveredtem akárhányszor az órára pillantottam,hogy most akkor mennyi is az idő.
Aztán hosszasan töprengtem,hogy túl sok óránk van.Nappaliban,konyhában kettő,a sütőével együtt,lépcsőházban,emeleti fürdőben.Aztán van karórám,megnézhetem a számítógépen,telefonon,autóban...Kell egyáltalán ennyi időmérő?S minek is nézegetem szinte negyedóránként?A régi öregek azt mondták ha felkel a nap felkelnek,ha lemegy lefekszenek.Mi pedig az idő rabjai vagyunk.
Arra sok év alatt eljutottam,hogy igyekszem minden pillanatot megélni.S azóta tűnik fel csak igazán,hogy milyen sokan keseregnek már elmúlt dolgokon,s milyen sokan élnek gondolatban a múltban vagy a jövőben.Csak épp a jelenükben nincsenek.
A mi életünkben a tavalyi év gyönyörű fordulatot hozott.Bő egy éve,mikor megtudtuk,hogy babánk lesz én egyszerre éreztem örömet,félelmet és bizonytalanságot.Aztán szép lassan helyrekerültek bennem a dolgok.S élveztem a várandósság minden pillanatát.Hiába huhogtak körülöttem  a "jóakaró"ismerősök nem foglalkoztam sem azzal,hogy milyen lesz a szülés,s azzal sem,hogy bírom majd az anyaságot.A jelent próbáltam megélni,minden idegszálammal.S milyen jól tettem.Gyönyörű év volt.S gyönyörű volt a pillanat  is mikor megérkezett a kislányunk.Nagyon jó visszagondolni,de nem kesergek,mert végig ott voltam,jelen a saját életem minden pillanatában...
És most is örülök minden napnak.Nem azon töröm a fejem,hogy mi lesz a következő héten,hónapban.Mert minden egyes napnak megvan az öröme.
Úgyhogy én megfogadtam,hogy leszokom ama rossz tulajdonságomról,hogy nézegetem az órát.Mert valójában nincs jelentősége.